Szén-dioxid vs. Megújuló energia
A világ a klímakrízissel, a karbonmentes energiatermeléssel és annak valóban működőképes rendszerekkel történő megvalósításával foglalkozik, amely a legsürgetőbb, legfenyegetőbb problémaként azonosítható az emberiség jövője szempontjából. Ezt a folyamatot energetikai vonatkozásokban energia-átmenetnek hívjuk.
Az energiatermelés és annak okos felhasználása az Emberiség túlélése szempontjából alapvető problémakör. Sem az egyének, sem a társadalom egésze nem kíván lemondani azokról a technológiai vívmányokról, amelyek az ipari társadalom korai szakasza óta az emberek kényelmét szolgálják, a nagy volumenű termelést és kimagasló szolgáltatásokat biztosítják. Fontos azonban a korlátok ismerete, a pazarlás mellőzése, a fogyasztás önkorlátozása ésszerű, átgondolt módon. NEM a fúziós reaktor fogja megoldani az Emberiség energiaéhségét, hanem a józan átgondoltság a ZÖLD energiatermelés, az okos elosztás és a tudatos fogyasztás terén.
” Amikor energiáról beszélünk, mi RK-X-esek elsősorban a megújuló energiára gondolunk, hiszen van belőle elég. És a megújuló energiatermelés az egyetlen ilyen kategória, amely kielégíti a 10000 éves fenntarthatósági kritériumot.”
Megújuló energiaforrás a napenergia, a szél- és vízenergia, a biomassza. Azonban – ha jól átgondoljuk – ez utóbbiak mind a nap energiájának transzformált alakjai. Szelek és vizek mozgását a bioszféra fizikai-kémiai folyamatai irányítják, a napenergia átalakult formában jelenik meg az élő és élettelen anyagok létébe és mozgásába ágyazottan.
A biomassza körforgása a bioszféra ciklikus biomassza-termelés és bomlás folyamata. A folyamathoz a napenergia biztosítja az élő masszában kötött energiát, amely massza fotoszintézis során, a levegőben található széndioxid felhasználásával kémiai reakcióval jön létre. A fosszilis tüzelőanyagok is a nap energiáját kumulálják. Egyben a létrejöttükkel energiát is tárolnak. Ezek újratermelése azonban évmilliók alatt, emberi léptékkel tekintve borzasztóan lassan történik, ezért tekintjük a fosszilis tüzelőanyagokat “nem-megújulónak”.
Mindegyik megújuló energiatermelés és -felhasználás folyamata egy zárt rendszeren belüli átalakulási folyamat, egy körfolyamat, vagyis ezek nem változtatják meg a bioszféra rendszerek összetételét, energia viszonyait, a légkör és az óceánok hőmérsékletét, csupán az energia lekötések és anyagok egyes helyeken lévő aktuális állapotait és mennyiségeit változtatják meg. Vagyis ezek a körfolyamatok, energia allokációk fenntarthatósági szempontból tökéletesek. Egy körfolyamat karbon- és energiaegyenlege zérus. Az energiabetárazás és -kitárazás egyenlege folyamatosan zérus. Így ezek a folyamatok, ha tartósan egyensúlyban maradnak, akkor nem változtatják meg a bioszféra egyensúlyi állapotait: Sem energetikai, sem légkörfizikai, sem tengerbiológiai, sem talajtani, sem az élővilág kialakult egyensúlyi viszonyait tekintve.
A közlekedés is lényegében energiatermelést és -felhasználást jelent. A különbség csupán annyi, hogy a közlekedési eszközben betárolt energiát használja fel a helyi erőmű turbinája, erőátviteli rendszere a motor a jármű hajtására. Ezért önmagában a közlekedés nem jelent új problémakört, amivel foglalkozni szükséges, hanem egyben, az energiatermelés, – tárolás és -felhasználás problémakörét ki lehet terjeszteni a közlekedésre is. Hovatovább egy igazán 21. századi energetikai rendszer nemcsak definíció szerint, de ténylegesen fizikailag is integrált rendszert alkot a közlekedési eszközökkel, rendszerekkel. Gondoljunk a kiteljesedő e-mobilitási megoldások által képviselt akkumulált energia és a villamosenergia-hálózat integrációjára, a Smart Grid-re.
